Definíciók:

- A szatmári Tiszahát a Tisza bal partja Tiszabecstől Záhonyig.

- A beregi Tiszahát a Tisza jobb partja, a szatmári Tiszaháttal szemben a Beregi-síkság déli és keleti részén.

Ide vetemedtünk...

 

Igazi nyárias hétvége volt április 5-én, vasárnap. 8:30-kor találkoztunk négyen a Sámsoni úti benzinkútnál, Csele, Béla, Zozó és én, Csaba.

Az útvonal tervezésekor a bőség zavarába estünk, olyan sok a látnivaló errefelé, de azért hamar megegyeztünk az útvonalban.

Nyírbátorban kávéztunk a Titi cukrászdájában, és már indultunk is tovább.

 

 

Túristvándiban megnéztük a vízimalmot, amit éppen elindítottak az amatőr fotósok nagy örömére. (május 16-án molnártalálkozó lesz itt, és őrölni is fognak a malomban).

 

 

 

 

Következő állomásunk a Túr bukógátja volt közvetlenül a kárpátaljai (egyesek szerint ukrán) határ mellett. A Túr szabályozásakor a múlt század 20-as éveiben a folyót egy 11 km hosszú, a Tiszába torkolló csatornába terelték, melynek a medre méterekkel magasabb, mint a Tiszáé, ezért építettek ide egy bukógátat. Nagyon érdekes látvány, ahogy a tükörsima víz eltűnik a gát túloldalán, és 5-6 m-t zuhan.

 

 

Ide érdemes nyáron is visszatérni, mert bár tilos a fürdés, a környékbeliek ide járnak strandolni, és ilyenkor vendéglátó egységek is települnek ki, nagy a nyüzsgés.

A bukógátat elhagyva Szatmárcsekére mentünk a híres csónakos fejfás temetőbe, ahol Kölcsey sírja is áll. Csak errefelé találkozhatunk azzal a szokással, hogy a tekintélyes, csónak alakú tölgyfa fejfákba azt is belevésik, hogy párosan, azaz házasságban mennyit élt az elhunyt.

 

 

Indultunk is tovább Tarpa felé. A falut elhagyva az országúttól jobbra "magasodik" mintegy 60 m-re a Szőlőhegy. Ez nem más, mint egy alföldi romvulkán. Egyik része elhagyott kőbánya, olyan, mint egy vulkán krátere, másik része szőlőskertek lankája. Természetvédelmi terület, sajátos élővilága van, a kilátás gyönyörű.

Már elmúlt dél, siettünk tovább. Csarodán már mindannyian láttuk a református templomot, de annyira megnyugtató a közelében lenni, hogy sokat időztünk, végül bementünk, és sokadszorra is végighallgattuk az idegenvezetőt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csarodához tartozik a 2 km-rel odébbi Tákos. Megcsodáltuk paticsfalú templomát, faszerkezetű, a vidékre jellemző harangtornyát és a 2000-es árvíz után újjáépített házait.

 

 

 

 

 

 

Már nagyon éhesek voltunk, kicsit nagyobb tempóra kapcsolva Sárospatakra mentünk a várral szemben, a Bodrog másik parján álló vendéglőbe. A társaság ¾ része (a BMW-sek) borjúpörkoltet fogyasztottak sztrapacskával, a yamahás természetesen mást kért. :)

Egy kicsit vívódtunk, hogy felmenjünk-e a Tengerszemhez, de az idő későre járt, inkább a tokaji Kopaszt vettük célba.

Bodrogkeresztúrnál Csele, aki szinte végig elől ment, hirtelen lefordult az útról, és hegynek fel elvezetett minket egy kilátópontra, ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk, a Bodrogköz és a Kopasz.

 

 

Itt beszéltük meg, hogy Rakamaztól Tiszalök felé megyünk haza, ami nagyon jó választásnak bizonyult, mert Hajdúböszörményig kisebb megszakításokkal teljesen új burkolatot kapott a kanyargós út, még a sportmotorosnak is élvezet volt a motorozás.

A közel 400 km-es kicsit fárasztó, de tartalmas és élvezetes út után 7:30 körül búcsúztunk el egymástól.

Remélem, sok ilyen túránk lesz még az idén!