Déli-Kárpátok motoros túra, 2023

Kalotaszentkirály

Aki szép magyar falut szeretne látni Kalotaszegen, annak érdemes ellátogatnia Kalotaszentkirály-Zentelkére, mely Bánffyhunyadtól 6 km-re délnyugatra fekszik a Felszegi-medencében, a Vigyázó hegységtől délkeletre, a megyeközponttól Kolozsvártól 56 km-re. A kb1200 lelket számláló - 90%-ban magyar lakosságú - községközpontnak messze földön híre van mind a magyarok, mind a románok körében.

A falu két településből jött létre, melynek részei a Kalota-patak két partján helyezlednek el: a jobb felén Zentelke, bal felén pedig Kalotaszentkirály fekszik. 

Honfoglaláskor 896-ban a 108 nemzetség közül a Kalota letelepedett le itt, innen kapta a falu a kalota előnevet, a Szentkirály nevet pedig István király tiszteletére kapta, annak szenté avatása után 1083-ban. A többi Szentkirálytól való megkülömböztetés végett csatolták hozzá a Kalota előtagot.

 

A házak és kerítések rendezettek, az utcán nyoma sincs szemétnek, minden kis utca aszfaltozva, a települést ketté szelő  Kalota patak medre profin kiépétve, új híddal áthidalva, mindenhol kétnyelvű, magyar–román feliratok és turisztikai eligazító táblák sokasága fogadja a vendégeket. A községközpontban sok vendégfogadó ház található, több tíz család falusi turizmusból él. 

Akik pár napot arra szánnak, hogy itt szálljanak meg, csillagtúrákban kereshetik fel nemcsak Kalotaszeg, hanem az Erdélyi Szigethegység legfontosabb látnivalóit is.

 

CsLacc barátommal mi most ettől messzebbre szándékozunk indulni - a Déli-Kárpátok felé-, de azért itt beszéljük meg a talákozót. Feleségével - Vicussal, aki szintén régi motoros -, és a Tenere klub néhány prominens képviselőjével ők errefelé kirándultak, nekem pedig Debrecenből indulva akár errefelé is kezdődhet az utam. Szállásunk a templom tőszomszédságában lévő a Tip-top panzióban van.

 

 

 

 

Az ellátás, és a szobák is nagyon jók a panzióban, mindenkinek csak ajánlani tudom. Reggel mi gyors búcsút veszünk a tenerésektől, és dél felé vesszük az irányt. Szászsebest célozzuk meg, ahonnan a Déli-Kárpátokat átszelő leggyönyörűbb útvonal indul, a Transalpina.

 

 

Transalpina 

A Transalpina vagy DN67C egy 148 km-es országút, amely Románia Déli-Kárpátjaiban, a Páring-hegység csoportjában található, a Kárpátok egyik legmagasabban fekvő útja. A Páring-hegységtől északra fekvő Szászsebest köti össze a délre fekvő Nováci -va, a legmagasabb pontja az Urdele-hágón található(2145m), és 2000m körüli magasságban körülbelül 20 km-en keresztül kanyarog. 

 

Az út eredete tisztázatlan,

• egyes források szerint a római légiók építették először a dákokkal vívott háborúk során, ezért a történelmi térképeken "IV. római stratégiai folyosó" néven szerepel.
• egy helyi legenda szerint a 18. század végén, 19. század elején minden család részt vett ennek az útnak egy-egy szakaszának megépítésében, a fizikai és anyagi lehetőségektől függően.
• más források szerint az utat az első világháború alatt a németek katonai okokból újjáépítették és leaszfaltozták, de nagyon keveset használták.

Annyi bizonyos, hogy ez a Poteca Dracului (Ördögös út) néven ismert útvonal eredetileg egy hegyi út volt, amelyet a pásztorak használtak, hogy a juhcsordákkal átkeljenek a hegyeken.

Az utat a második világháború alatt még egyszer felújították, mivel a németeknek katonai okokból szükségük volt erre az útra. Ezt követően több mint 70 éven keresztül az út alig vagy egyáltalán nem kapott karbantartást.

 

Én először 2009-ben jártam rajta (régi cikk a Barangolón az akkori utunkról itt olvasható), akkor aszfaltot még csak a hegy lábai közelében tartalmazott, és nem is gondoltuk, hogy ezt az egész utat újjá fogják építeni, pedig azt tették. Egy csoda lett belőle.

 

Mi Rânca településen szálltunk meg, mely egy újonnan kialakított üdülőhely, a Transalpina út déli vége felé található. Mivel odafelé menet egy hatalmas jégeső nem engedte, hogy kiélvezzük az út szépésgeit (finoman, és vissazfogottan szólva), ezért reggel még egyszer végigmotorozzuk visszafelé is, immár sokkal szelídebb felhőkkel  cicázva.

 

 

 

 

 

 

 

 

Petrozsényig még kalandos keskeny úton motorozunk a hegyek között egy patak szurdokvölgyében, majd a Zsil völgyébe érünk, amit magunk mögött hagyva  már csak azt várjuk, hogy a Duna áttöréséhez , a Vaskapu-szoroshoz érjünk. 

 

Vaskapu-szoros 

A Vaskapu-szoros 134 km hosszú folyami szurdokvölgy a Dunán, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, Szerbia és Románia határán.

A Vaskapu a történelem során a környező népek számára mindig nagyon jelentős természeti akadályt képezett, amit a különböző nyelvekben általában hasonlóan neveztek el (románul pl. Porțile de Fier). 

A hajózás megkönnyítésére Tiberius római császár i. sz. 33–34 során a szoros jobb partján utat építtetett, ennek segítségével lehetett biztosítani a hajók állati erővel való vontatását a zúgókon keresztül. A római építmények elpusztulása után a középkorban a hajózás gyakorlatilag alig működött. Annak biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát először Széchenyi István vetette fel, és a Monarchia idején végezték el, majd Caucescu idején megépült a Vaskapu I. és Vaskapu II. vizierőmű a Vaskapu-szoros alatt, így mára állandó víziút vezet át itt az Északi-tengertől a Fekete-tengerig, a Rajna–Majna–Duna-csatorna révén.

 

A több szakaszból álló szoros egyik legfurcsább nevezetessége Decebál, a dák király sziklába faragott képmása, mely annak ellenére, hogy lassan ikonikus látnivalója a Vaskapu környékének, és sokan azt hiszik róla, régi időkre visszanyúló alkotás, tulajdonképpen csak néhány éve látható a sziklafalon (2004-ben fejezték be, 10 évet dolgoztak rajta). 

Decebál a legenda szerint az utolsó dák király, aki haláláig harcolt a rómaiakkal szemben, végül pedig inkább saját kardjába dőlt, minthogy a rómaiak foglya legyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Galambócon aludtunk, és hazafelé Ram -nál akartunk átkompolni a Dunán, és kis forgalmú utakon hazajönni. Azonban egyikőnknek sem volt egyetlen dínárja sem, sőt még euró sem lapult a zsebünkben, kártyát meg nemigen szoktak a komposok elfogadni, így reggel még egyszer végig mentünk a szoroson (amit egyetlen percre sem bátnunk meg), és hazafelé Orsova-Karánsebes-Temesvár útvonalon jöttünk. Na ez már nem tartozott a motoros álmok közé (az útvonal hatalmas forgalma miatt), de ezt jócskán kompenzálta a sors azzal, hogy egy hatalmas záport sikerült - egy benzinkúton kávét iszogatva - szárazon átvészelnünk :) 

 

 

 

források:

• wikipedia 
• www.kalotaszeg-davincze.ro/kalotaszentkiraly/